A Te érzésed csak a tiéd!
Az érzésed, amit érzel, azt kizárólag Te érzed, és fontos, hogy nem is lehet másé!
Ha fantasztikus érzéseket, vagy esetleg fájdalmas szenvedéseket élsz meg, Te vagy ennek felelőse. Ha Neked fontos, hogy ne legyél jól, és meg akarod ezt adni Neked, mindent megteszel azért, hogy ez így maradjon. Igyekszel minél többet utálni, vagy sokat haragudni, vagy keresed annak lehetőségeit, hogy egyoldalúan ítélkezz másokon. De aztán meglehet, hogy nem is erre vágysz, de ezzel az érzelmi alkalmazással ezt biztosítod számodra.
A szenvedés egy érzelem. A szeretet szintén egy érzelem. A kettő között a már megismert és választott megélésed a különbség.
Melyik a jobb érzés? – ez ugye egyértelmű kérdés.
Ha a szeretet egy érzelem, és a szenvedés is egy érzelem:
– Akkor ki vagy Te Neked: mikor szenvedsz?
– Ki vagy Te Neked: mikor szeretsz?
– Ki vagy Te Neked: amikor érzelmi fájdalmat okozol magadnak?
A szenvedés egy támadás önmagunk ellen, mivel nem létező szépségeit nem tudjuk megélni. Ahogy a szeretés közben kiiktatódik belőlünk, átveszi rajtunk szenvedésünk az irányítást – de ehhez mi járultunk hozzá. Aztán ha jól akarunk lenni, igyekszünk kilépni belőle, és eltelik egy adott idő, de ha eléggé erősen eluralkodtattuk magunkban általa, akkor elég sok idő is eltelhet – akár évek, vagy akár életek is.
A szeretést megélni nem nagy kunszt, de folyamatosan fenntartani annál nagyobb érzelmileg törődő odafigyelést igényel. Szeretésben lenni ugyan könnyű és szárnyaló érzésű, de eljutni oda, hogy nem is akarunk már más lenni, és akár már nem is tudunk, egy fontos lépcsőfoka ennek.
Megfigyelni azt, hogy a kettő között milyen módon tudunk megéléseket alkalmazni, a velünk való törődésünk fontossága tesz számunkra ezekben különbséget.
Szóval a Te érzésed a Te érzésed!
Mikor valaki nem kellemes módon viselkedik Veled, akkor Te vagy a megbántódásod érzelmeinek megalkotója.
A másik pontosan úgy viselkedik Veled, mint ahogy azt Te megéled: egy kicsit sem másként! Te éled meg pont úgy, ahogy!
Te vagy az:
aki olykor sértettséget él meg, vagy haragot hoz létre mások által önmagában, sokszor ezért a másikat okolva.
Te vagy az:
aki úgy viselkedik Veled, ahogy a másik viselkedik szerinted Veled, ahogy az számodra fájdalmas lehet.
Te vagy az:
aki azért érez megbántottságot, mert felszakadt benne egy érzelmi lélekseb, és ezt magának be kell gyógyítania.
Persze könnyű rákenni másra a balhét, és megtámadni a saját fájdalmadért, ami által azért került elő benned, mert egy megoldatlanságot hozott felszínre. Egy olyan dolgot emelt ki belőled azzal, amit valaki mondott, amit tett, vagy, ahogy viselkedett, ami egy akár ismert, de főként ismeretlen érzelmi emlék lehet, ami könnyedén elburjánzik ekkor benned. De lehet ez egy elv is, egy hozzáállás bármihez, amivel valamikor valahogyan, de beleegyeztél, és ami számodra ennek ellentmondóan jelenik meg.
Sokféle oka van egy fájdalomnak, ami nehéz, és hasonlóan sokféle oka van egy szeretésnek is, ami könnyű: de az biztos, hogy bármelyik is tetszik Neked, Te választasz közülük.
Ha van rá módod – és igen, van rá módod -, hogy az érzelmek között válassz, akkor miért választanád azt, ami számodra olyan érzelmű, ami alaposan megvisel Téged?
Válaszd a szeretést a fájdalom okozása helyett, és új élet születik benned!
Bogdola Róbert
#aranymondatok