Az élet ritmusa
Az életnek egy ritmusa van, melynek olykor lassabb olykor gyorsabb a tempója. Ahogy hallod lüktetni ezt a szimfóniát, úgy veszed magadra ritmusát.
Együttműködni az élettel azt jelenti, hogy egy húron pendülsz vele. Ez az élet zenéje, melynek ritmusa átjár Téged!
Sokszor táncoltat meg és játssza el Veled a saját dallamát, amit, néha ha nehezen is tudsz követni, mégis ott lüktet benned egyedisége – a saját zenéjét csak Neked játssza le. Mutatja, hogy épp mire, milyen zenéjére legyél képes felvenni a ritmust.
Nem játszik olyan zenét, amit nem tudsz követni, aminek nem hozzád van mérve a ritmusa, amire nem vagy kész, melynek hangzásvilágát nem Neked írták. Te döntöd el, mennyire jól táncolsz e dallamra!
Érezheted néha, hogy egy bábu vagy, mint egy rongydarab úgy mozogsz, és követhetetlen számodra e dallam. Nem tudod követni a lejátszott ütemet, másként mozognál Te rá, de a dallam mégis adott. Ez azért van, mert nem benned szól, hanem kívül figyelsz rá. Az Élet olyan, mint egy tánc, melynek zenéje átjárja minden egyes részed, belülről mozgat meg a lelkedig hatolva, és a test csak megnyilvánít közben Téged, de nem a tested vezeti a mozgást, hanem a belső ritmus a tested. Az Élet mikor eljátszik egy számodra alkalmas és Neked akkor érettségedhez mérten lejátszható zenét, csak hallanod kell benne a Neked szóló hangokat, ringató tempóját, egész lényed elbódító valóságát.
Vedd fel ezt a ritmust akkor és ott, ahol épp az adott életszakaszodban megjelent, és figyeld, milyen dallamot játszik épp számodra: csendesen andalítót, tempósabb üteműt, vagy zajosnak hangzó viharszerűt. Hallgasd lüktetését lényedben, ami meglehet, olykor sikítóan éles, dübörögve hangos és vészt jóslóan összezavar. De Te csak legyél „csend” közben, figyeld a hangokat, az apró részleteket benne, hogy ki tudd venni számodra a hasznos részeit.
Ha így teszel, hogy részt veszel a Te dalodban, a Te életed zenéjében, akkor nem egy zenét hallasz hangokkal, hanem Te magad válsz a dallammá.
/Bogdola Róbert/
#aranymondatok