Az Életedződ
Milyen lenne, ha volna egy Életedződ – mindennap, minden pillanatban?
Aki megmondaná, hogy: Mit, és hogyan csinálj!
Aki mindig mondaná Neked, hogy: – Csináld! Ne add fel!
Persze ő olyan lenne, aki tudná, pontosan mit kell tenned. Folyamatosan lelkesítene és bíztatna Téged, hogy tedd meg azokat a dolgokat, melyek elvisznek a Te valós, legjobb jóságú utadra. Nem úgy, mint egy sportoló edzője, aki csak az edzéseken, vagy a lelket felrázó beszélgetéseken van ott, hanem úgy, hogy mindig ott van Veled, melletted, bárhol is vagy, bármit csinálsz, bárhova is mész a világban.
De egy ilyen életedző sajnos nincsen. Pedig jó lenne, ha mindig és mindenhol bíztatva lennénk, valaki pontosan megmondaná, hogy mi a legjobb út számunkra, ha mi biztosan nem tudnánk, de tőle igen.
Ha nincs is ilyen, önmagadból létrehozhatsz egy hasonlót!
Egész életünkben, már gyerekkortól keressük azokat, akik lelkesítenek, erőt adnak mind ahhoz, amiben elbizonytalanodunk:
- felráznak, mikor elbágyadunk
- megtartanak, mikor elfáradunk
- felemelnek, mikor már önmagunkat se tudjuk tartani
Ez gyerekkorban, gyerekként jó esetben így is van – de a gyerekkor elmúlik, és felnövünk ahhoz a valakihez, akinek már egyedül kell megoldania a dolgait. És sokszor van úgy, hogy nem találunk valakit, aki állandóan felpörgetne, motiválna minket. Ezért mi magunk keresünk olyan dolgokat, ami újból és újból felvillanyoz és feltölt minket, ha már nincsen olyan, akitől ezt megkaphatnánk. Ez lehet egy természetjárás, ami feltöltően inspiráló, vagy egy ejtőernyős ugrás, ami lélekszinten is megmozgató, vagy bármi olyan, ami ránk erőteljesen kimozdító hatással van. Ekkor ismét tudunk pár centivel a föld felett járni és ebből annyira is feltöltődhetünk, hogy akár a hőn áhított célig is van „üzemanyagunk”.
Persze sokkal jobb érzés, mikor lelki fáradtságunkban mélységesen szomorúak vagyunk, van valaki, aki ekkor odajön, szeretéssel megsimogat, magához ölel minket, és addig törődik velünk, míg újból életet lehel belénk. Egy olyan Társ, aki velünk van kívül-belül, és valahogyan, nem biztos, hogy tudva, hogyan, de valahogy sosem enged el…
Találd meg ezt valakiben, és ha már megvan, lásd meg és értékeld ezt az életértéket.
/Bogdola Róbert/
#aranymondatok