Bölcsességgel megszólított cselekvés csendes önmagát kelti életre. Ha húzzuk-halasszuk valaminek a megtörténését és cselekvéseinket a halogatásba fagyasztjuk, nem vagyunk bölcsen felé. Minél előbb fel kell mérnünk, hogy megtegyünk, vagy ne tegyünk meg valamit, mert elmúlhat az az idő, hogy egyáltalán, valahogy is, de megtehetjük. Ha cselekvéseinkhez bölcsességgel állunk, előbb-utóbb tenni fogunk valamit. Ha nem teszünk, az is cselekvés, mert a „nem tett” megtevéséről szól. De ha nem teszünk, azért ne tegyünk, mert a cselekvéssel való foglalkozásunk bölcs meglátásaiból a „nem teszünk” cselekvése a legbölcsebb és legjobb választásunk.