Felmért meglátásaink szerint csoportosítjuk rendszerbe mindazokat, melyek nézeteinkkel elérhető, vagy elérhetetlen értékrendszerekbe vannak besorolva. Az elképzelhető dolgok hitvilága nem elegendő egy „kialakult nézet” szerinti eléréshez, mert felmutatja ugyan a számunkra látszatra megfoghatót, de mindaddig nem teszi azt nekünk megérinthetővé is, míg nem a ténylegességét látjuk – és ráadásul az ebből létrejövő vélt lehetőségek látszatánál is sokkal távolabbi valóságai is lehetnek. Amire a képességeink-képességeiből eredeztetett megvalósulás lehet, a távoli helyett csak közelivé téve ad számunkra bármi megfoghatóan egyértelműt, és közben részünkké kell tenni egy „természetes megvalósulás-törvény” működése szerint.
A „belső tisztaság” alapjaiban nem ad okot valami egyértelmű eléréséhez, és „tisztán érinteni” kifinomult érzékekre vall, viszont egy valós érték kialakításához magunkat kell hozzá idomultatnunk, és amihez nem tartozik hozzá egy görcsös akarás. Az értéket alapvetően a mérték adja, amihez mérten felállítjuk, egy adott szintbe helyezve magunkat hozzá. Elkorcsosult nézetekkel felmérhetetlen lelki hovatartozásunk mikéntje, és így lényünk a világban elkóborolva válik elértéktelenítettségünk áldozatává.
Az önértékünk önmagától-önmagában mérve is ugyanazt a képet adja, ha belelátunk mind abba, ami önmagává teszi, és saját magunkat elhelyezve benne válunk ugyan azzá, a saját értékünk megvalósíthatása szerint.
/Bogdola Róbert/
#aranymondatok
