Az igazság maga nem tesz alapvetően bölccsé, mivel a tény sokszor nem túl felemelő számunkra. A megtudott látszat olykor sokkal kecsegtetőbb tud lenni, további látszatokat feltételezve, mint valami tényszerűségeinek igazsága. A bölcsesség a kettő közötti meglátások aktualitása adja, hogy a megtudásokból épp mire vagyunk képesek, milyen további tudásokra teszünk szert. Ugyan jobb néha nem tudni, és bölcsen választani ezt, de ez idővel felülíródik, és arra kell felkészülten lennünk, hogy mikor az igazság feltárja magát nekünk, a legnagyobb bölcsességünkkel, ezzel mit kezdünk.