Kinek van igaza a világban?

Sokat küzdünk sokszor azért, hogy megvédjük igazunkat, a másik belássa, hogy tévedett, vagy csak, hogy rosszul tudja, amiért érzelmi harcba szállt velünk. Ebben lehetnek olyan dolgok, amiben valaki nem volt elég körültekintő és valóban nem tudja, hogy az adott dolog pontosan miként is van, és ilyenkor nem az igazról alkotott véleményét viszi bele, hanem akár makacsságából lép harcra a saját vélt igazát védve, vagy csak egyszerűen nem is akarja tudni az igazat. Egy ilyen helyzetben sok lélekvérünk csuroghat le szívünk érzelmi világában.

Egy ilyen harc sosem járhat valódi győzelemmel, mert közben érzelmileg elveszítjük önmagunkat, és a vélt, vagy akár valós dolgok áldozataivá válunk, mindössze azért, mert harcolunk. 

Vannak olyan esetek, mikor valaki nem konkrétan, nem teljesen vagy nem jól tud dolgokat, hanem önmagából, a saját megélt tapasztalásaiból meríti azt, amiről véleményt alkot. Nem tudja biztosan, mert sok dolgot alapvetően nem is lehet teljességében tudni, hanem amiket megélt, ahogyan élt, tapasztalt, annak összeállított képéből rakja össze azt, amivel meg akar győzni minket igazáról.

Az igazság az, hogy bármit is mond bárhogyan is vélekedik az adott dologról, igaza van. De ez persze nem az igazság maga, hanem az ő igazsága csak – de ettől függetlenül számára igaz. 

Tehát, ha egy olyan dologról van szó, amiben nem tudható a pontos igazság, mert nem felmérhető ténylegessége, abban mindenkinek igaza van. Neki is, és Neked is.

Mikor tapasztalunk, alkotunk bennünk egy vélekedést, melyeket nem csak ezéletből, hanem már előző életeinkből is hozhattunk magunkkal, de itt bontakozik ki éppen akkor, amiről valahogyan vélekedünk. Meglehet, nem is emlékszünk, honnan is tudunk ennyit róla, de mégis felszínre törve a helyzetben mondjuk, amit tapasztalásunkból eredően megtudtunk. És, akik épp akkor vagyunk, azzal a valakivel mérjük ezt fel, és abból tovább vélekedve is tapasztalunk.

Ez egy olyan végeláthatatlan folyamat, melyben mi vagyunk az aktuális igazság. 

De a másik fél is pontosan ugyanaz, mint mi, ujjlenyomat szerűen, egyedien másként. Mivel nincs két egyforma ujjlenyomat, még az ikreknek, vagy a szülőknek sem ugyanaz. Így bármikor és bármiben, mindig, mindenkinek igaza van, de csak a saját meglátásai szerint. Kár is harcolni az igazunkért. De nem a világ összes dolgában, ami konkrétan nem tudható, mégis valamilyen módon felmérhető.

Olyan is van, amikor nem lényeges, hogy kinek van igaza, hanem csak a konfliktus fenntartása, a nézetek eltérésének kibeszélgetése a cél, hogy minél jobban lehessen valakit dühíteni. Ilyenkor se vége se hossza a beszélgetésnek, de a harc fennáll, míg valaki nem enged.

Ilyenkor nem az okos, aki enged, hanem a bölcs, aki nem harcol és felismeri azt, hogy ez az út a különbségek egyediségéből mindenkinek csak önmagába vezethet vissza, az egyéni tapasztalatok megosztásához. 

Ha ilyen helyzetbe kerülsz az életed során, lásd meg azt, hogy mi a valós, mi a vélt, és ebből összerakva benned egy egészet hozd meg azt a döntésedet és igazságodat, ami szeretet alapokon nyugodva nem támad, mindössze azért, hogy ne kelljen megvédenie önmagát.

/Bogdola Róbert/

#aranymondatok