Milyen nyelven írták az életedet?
Rengeteg nyelv van a földön, és a világban utazva számtalan kultúra nyelveit ismerhetjük meg: földrészek, országok, közösségek helyi nyelvezetét, ami számunkra nem feltétlen érthető. Ha nem tudjuk a világ összes nyelvét, akkor testünk jelbeszédével kommunikálhatunk másokkal, akkor is, ha nem egy nyelvet beszélünk. A testünk kifejez, megmutatja a másiknak a szemmel követhető és olvasható mondanivalónkat. Amit mondani akarunk belőlünk kiindulva, egyedien mutatja meg saját nyelvünk látható és olvasható szavait: nem kell beszélnünk, csak elmutogatni, amit át akarunk adni a másiknak és máris tudja, miről „beszélünk”.
Amit tudatni akarunk bárkivel, egy gondolatból és érzelemből kiinduló olyan egyéni nyelvezet, amit senki más nem tud pont így előadni.
Ahogyan ezt a jelbeszédet használjuk, olyan stílusú személyiségünk van. Semelyik nép nem tud úgy táncolni, ahogy mi a saját táncunkat eljárjuk.
Belső lényünk nyelvezete saját magunk külső megnyilvánulása, akár hangok nélkül is megmutatkozva. Mindenkinek a belső világa a saját országa, ahol egy nyelvet beszélnek: ez a nyelv mi vagyunk, saját magunk. Egyedi gondolatnyelvet és egyedi érzelem nyelvet használunk.
Az érzelem nyelv sokféle lehet, és meghatározza az, amiket megélünk:
- egy kiabálásban haragnyelvet beszélünk
- egy nevetésben örömnyelvet
- egy elszántságban az eltökéltség nyelvét
- szerelmesen szerelem nyelven beszélünk Kedvesünkkel
- sírás közben a fájdalom nyelve szól belőlünk
- fájdalom nyelve szól belőlünk
stb…
Minden pillanatunkban, amibe belekerülünk, az érzelem nyelve irányít minket, és megpróbálhatjuk ezt az érzelmet gondolatunkkal felülbírálni, de ez a nyelv olyan erősen van jelen belső országunkban, hogy nem értve, csak sodródunk áramlásában. Ilyenek főként azok az érzelmek, melyek erős hatása kezelhetetlen számunkra. Például ilyen egy drasztikus „fájdalom hatás”, vagy egy „magasztos szerelem” átlényegültsége.
Nagyon könnyen el lehet veszíteni egy veszekedésben az addig minket vezető szeretetnyelvünket, és ilyenkor átveszi felettünk az irányítást a „fájdalom”: ekkor addig kiabálunk, addig tapossuk sárba szeretésünket, amíg azokban a pillanatokban semmissé tesszük. De nincsen szükség eljutni idáig, ha van kellő érzelmi megelőzés.
Szeretetnyelven szólni a világhoz egy alapvető belső megnyugvásból eredő megnyilvánulás.
/Bogdola Róbert/
#aranymondatok