A boldogság nem emberi létszükséglet
A boldogság nem tartozik az elengedhetetlen szükségleteink közé: boldogtalanul is végig lehet vinni egy életet.
Ami mégis a különbözőséget adja, hogy nem azért élünk, hogy megtegyük azokat, amik életben tartanak, hanem azért, mert megtehetjük azt, hogy válasszunk számunkra elengedhetetlen szükségletet, és ez több lehet annál, mint ami az életben maradást adja.
Az érzelmek vannak, mint a szavak, hangok, de bármilyen testi szükségleted nem az érzelmi kötelezőséged.
Az érzelem nem valami követelés: senki sem kér a jóságra, sem a boldogságra – ezt választhatod!
Sokféle napunk van életünk során, tapasztalással és tanulsággal teli. De eljön, vagyis eljöhet benned az a nap, amikor a szeretet létszükségleteddé válik. Egyszerűen annyira a részeddé válik, mint a testednek a kéz, vagy a lábak: egy természetes részed, ami nélkül már nem tudsz, de nem is akarsz élni.
Mikor ezt eléred, már nem azokat az alapszükségleteit éled az életnek, melyek a születésnél jöttek létre, hanem felismerheted és kiválaszthatod, hogy számodra hogyan, és milyen módon jelent alapvető szükségletekkel élni. A már létszerű alapszükségleteket kiegészíted a saját, elért újjal, melyet te vonsz bele az életeddel élt mindennapjaidba. Ekkor már nem az vagy, aki a kötelező létszükségletekből eredően voltál, hanem egy olyan létezés-forma életre keltője, mely alapjaiban vált át egy másik minőség léteztetésére. Ekkor a boldogság felépítése felé veszed az irányt, és olyan alapfontosságú érzelmeknek adsz létjogosultságot, amik ezt hozzák ki belőled. A szeretet egy része ennek, és olyanná teheted, mint a levegőt, ami nélkül hamar véget ér az élet, ha nem veszel.
De az érzelmi élet nem levegő, viszont alapvetősége elengedhetetlen: az érzelem meghatároz, annak minősége porba súlyt vagy felmagasztal, és a kettő között levő alapokra bízod magad. Amint az érzelmek minősége benned magas fokba szökik, már nem tudsz, de nem is akarsz visszalépni onnan, és az elért szintre helyezed magad, ahonnan nem tudsz, de már nem is akarsz visszalépni.
/Bogdola Róbert/
#aranymondatok