Fejlődés

Ne másokra, önmagadra figyelj!

A világ, amiben élünk sokrétű lehet: mindenki máshoz képest másként tudja csak értelmezni, és egyéni érzelmekkel vagyunk léteztetve itt. A tudatunk igyekszik különbséget tenni a világ valós és vélt dolgai között, de nem tudja őket mindig teljesen megkülönböztetni. Az érzelmek sokszor a tudatunk nélkül férkőznek belénk, és eluralkodva rajtunk leszünk áldozatává. Az erős érzelem hatásai az egekig emelhetnek, és akár a sárba tiporhatnak minket. Főként a fájdalmak különböző hatásai azok, melyek elviselhetetlenné tehetnek egy életet.

A sokrétű életben mindenkinek egyénisége van, saját meglátásai a „másról”, és önmagából kiindulva másokról. 

Mikor azzal foglalkozol, hogy mások hogyan vélekednek Rólad, akkor megnyílik benned egy kapu, és ha ez számodra ártalmasan van, akkor áramlik beléd az „áldozati hatás”. Ilyenkor magad sem tudod, mi is az igazság, ki is vagy, kinek is kellene lenned, mert annyira eluralkodik rajtad ennek ereje, hogy letérsz önmagad valós felismerésének az útjáról. Mert ekkor egyetértettél olyanokkal, amiket elhiszel Rólad, mivel egy külső szem lehet, jobban látja – így vélheted. Ebből felocsúdva a saját védelmedben bizonyításokat keresel Rólad az ellenkezőjére, hogy meggyőzd magad, hogy nem úgy van, ahogy mások látják, főleg, ha ez rossz számodra.

Ekkor megtorpansz, mivel mások által létrehozott hatásokba egyeztél bele: magadévá tetted őket.

Ha nem másokkal, hanem azzal foglalkozol közben, hogy a másik viselkedésének szabályozása helyett önmagadra figyelj, és arra, hogy nem a másik, hanem Te ki legyél a helyzetben, akkor fel tudod mérni ezeknek a hatásoknak a támadásait, kitérsz előlük, nem teszed magadévá.

Azzal foglalkozva, hogy egy helyzetben a másikból önmagadnak milyen szerepet szánsz, erősen meghatározza, hogy Te kinek tartod magad.

Aki tudja, vagy csak még gyakorolja önmagát, tétlenségében elbizonytalanodik, és kiutat keresve támad rá másokra – mert önmaga sem tudja, ki is Ő valójában.

Amikor kételkedsz benned, könnyen elbizonytalanítható vagy, és könnyen hiszel el dolgokat másoknak, legyen az jó, vagy rossz vélemény Rólad. Amit nem tudsz Rólad, az meginoghat benned, és harcba szállsz önmagaddal – nem a másikkal, önmagaddal! Mivel benned nincsen tisztába téve az, ami miatt meginogtál. Ha benned egy dolog, mondjuk egy tulajdonságod sziklaszilárd, és valaki ezt nem tudja, hanem Téged nem ismerve állít Rólad bármit is, az nem változik benned. Esetleg kiegészül azzal, hogy meglátod és felismered, mi nem vagy – és ezt sokszor nagyon jó tudni.

Azok az érvek, melyeket mások szórnak Rád, nem lehetnek hitelesek, mivel a Te életed Te éled, nálad jobban senki sem ismerhet Téged, Veled nőttél fel. És, ha aki Te vagy sem ismeri, azt, aki vagy, akkor van is mit meginogtatni benned, és könnyen romba dőlhet az addig felállított látszat-önképed, amiben élsz, mivel nem valóságból lett felépítve.

Tehát ismerkedj Veled, mert lehet, eljöhet az-az idő, amikor innen elmész, de attól, aki Te vagy a létezésben, tőle, Tőled valójában sosem fogsz tudni megszabadulni.

És amikor erre ráébredsz, felmerülhet ez a kérdés:

– Te milyen valakit akarsz megélni, Veled?

Ekkor létrehozol egy érzelmi törődést, Veled, s Neked. Valakivé válsz, aki fontos Neked.

Ez, egy megbecsülés.

Szeresd, aki vagy, és meglásd, önmagadnak fogod ezt meghálálni.

/Bogdola Róbert/

#aranymondatok