Nem tudom, ki vagyok holnap – de szeretem!

Mindegy mi és ki voltam valaha, mindig csak az voltam, aki voltam és lenni tudtam.

Nem tudtam az lenni, aki jobb vagy rosszabb annál, mint aki voltam, és csak az lehetek most, aki vagyok és lenni tudok.

Minden vagyok most, aki voltam és most vagyok.

• Bármilyen is voltam – aki voltam, az voltam

• Bárki is lettem ma – aki vagyok, abból lettem

• Aki leszek – abból leszek, aki voltam és most vagyok

Bárhogy is csinálhatok egy dolgot ma, jól, avagy rosszul, az biztos, hogy holnap másképp teszem.

Lehetek ideges, vagy frusztrált, vagy akár boldog is attól, amit, ahogy ma, épp most teszek.

De mindegy hogyan teszem, én tudom csak biztosan, milyen vagyok, miből cselekszem, miből lettem azzá, aki most vagyok, és önmagam – bármilyen is vagyok most – így szeretem.

Ezért én megértem és átérzem, miért is épp így teszek dolgokat, ahogy most épp teszem. Nálam jobban senki sem tudja.

Nem vagyok ideges rám, vagy támadó velem-nekem: mert tudom, bárhogy is csinálom, most pont ilyen, de ugyanezt holnap, már jobban, szebben, tapasztaltabban teszem.

A holnap eljön, abban én részt veszek, de úgy és olyan valakivel, akit én most is szeretek.

Ha holnap el is fogom rontani, amit akkor majd teszek, akkor majd holnap, azt a valakit, aki én akkor vagyok – bármilyen is vagyok -, ahogy ma is, ugyanígy szeretem.

Mert én, én vagyok, bármit is teszek, fújhat szél, düböröghet az ég is, én magam maradok nekem.

Nem változik lényem, bennem csak magamat lelem, ezért bennem a mást én nem keresem.

Ha volt is idő, mikor magamat nem szerettem, már nem jöhet olyan, hogy ezt velem egy kicsit is másképp tegyem.

Mert felismertem-megismertem-beismertem, hogy magamnak én, csakis én lehetek.

Ezért már csak úgy vagyok hajlandó lenni nekem, aki bármikor, bármilyen is volt, bármilyen most, és bármilyen majd, mindenképp szeretem.

/Bogdola Róbert/

#aranymondatok