A holnap meglepetéseket tartogathat számunkra, mikor önmagunk legjobbságát akarjuk megélni. A bölcsen felvállalt lényünk a múltból eredeztetve teszi le a jelen asztalára tényeit. Bármit is ismertünk fel belőlünk, és bármi is van még rejtve előlünk, újabb és újabb átformálódásainkból folyamatosan alakulunk. Az addigi mérvadó lényünk folyamatosan mássá alakul át, és ami volt, az később már teljesen más lehet. De nekünk ezt tudva bölcselkedésünk legjobb módjaival kell, hogy megéljük, azt is, ami volt, és azt is, ami még el sem jött, még ki sem alakult belőlünk. Akik voltunk, abból eredően válunk a jövőnké, és énségünk megnyilvánulásai akkor a legjobbak, ha bennünk csendességként jelennek meg, mert tudjuk, mi, mi, saját magunk voltunk, vagyunk, és maradunk.