Reményt kelteni sokszor örömteli tud lenni, majd szembesülni a tényekkel már fájdalmas lehet. Felfokozott reménykedéssel túlélhetjük a nehéz időszakainkat is, vélve a jót, a számunkra legszebbet. De ez közben nemhogy erőt ad, hanem pont elvesz, mert áltatva érezni magunkat csak egy vélt megvalósulás felé kacsintgat, de nem készül fel az elképzelés ellentettjére. Mikor elénk kerül a maga a valóság, annyira áltathattuk már magunkat, annyira túlreméltük, hogy magával a valós ténnyel nem tudunk mit kezdeni, mert egy kicsit sem arra készültünk fel.