Szerelmi összhang az eggyé válásban

– Ki vagyok én Neked? – kérdezte a lány a fiút. A fiú felemelte tekintetét, megfogta a lány selymes lágy kezét, majd szemeibe nézett és így szólott:

– Az vagy, akiben felismertem azt, hogy milyen fontos tud lenni, akinek Te is igazán fontos vagy! – És azt is, hogy milyen szép tud lenni valaki akkor is, ha még nem tudja önmagáról, milyen szép.

– És hogy sokkal, de sokkal több beszélgetés és számtalan öröm és fájdalom kell ahhoz, hogy igazán megismerjünk valakit.

– És hogy az érték bennünk van, bárhogy is mutatja kívül a száj, vagy az arc.

– Hogy a finom érintés finomságot ad akkor is, ha szavakkal teszed, és minden kimondott szó, és testet ért érintés a Lélekig ér, sose kerül máshová.

– Hogy egy csókban a végtelen szépsége van benne, nem kell hozzá más, csak egy összeolvadás a pillanatban.

– Hogy szeretni lehet jóban-rosszban-bármikor, mikor érzed, hogy valaki igazán fontos!

És a szemed… ahogy néztél a Lelkedből rám… beleivódott a Lelkembe. Többször néztél így. És ennél több válasz nem kell, mert már megvan minden kérdésre. Mindegy milyen a helyzet, mit hoz az élet, vagy a pillanat, mert már minden olyan, ami az életben fontos, már rám nézett a Lelkedből.

És ott volt az a szempár, az Igazi, amiben megláttam magam…

/Bogdola Róbert/

#aranymondatok