Szeretlek!

Teljesen mindegy ki vagy, a Földön élsz, vagy bárhol a Létben.

Bármikor, bárhol, láttuk-e már egymást csak éppen.

Valahogy egyszer, esetleg találkoztunk már.

Vagy lelkünk a szemünkből még egymásra nézésre vár.

Ebben az életemben ismerlek, vagy nem ismerlek még.

Akár egy szót váltottunk-e, miközben dübörgött az ég.

Vagy tán bármikor is, egy kicsit is beszélgettünk.

Valaha, valahogyan, adtunk-e már nekünk.

Ha már ismerlek:

Jó vagy-e hozzám, vagy tán rossz,

Kedves, vagy ártalmas nekem.

Ha biztos, vagy bizonytalan, vagy bennem.

Vagy, ha esetleg Te nem is szeretsz engem.

De én szerelmes szívemmel már daloltam a szépet neked.

Vagy éveket éltem már társamként Veled.

Fújhat a szél is, düböröghet az ég is, mikor elhagysz, fáradt pilláim lecsukva, haldokolva… de mindegy ki vagy.

Élsz, avagy halsz az élet porában, felkeltél már, vagy nyugszol a vadon havában.

Szeretlek! – mert érzem, és ez jó nekem,

Szívem érzelmi szavát magamnak csak én zenghetem.

Így enyém marad jóságom, örökre – tőlem-nekem -, ha így teszek velem: hogy TÉGED vagy bárkit azért szeretek,

Mert a legfontosabb, hogy én így érezzek, érezzem, hogy szeretlek!

/Bogdola Róbert/

#aranymondatok