Átalakítani varázslatra számtalan varázslat-nélküliséget, sokszor túl hosszú idő is kevés. Átmenni rengeteg szenvedésen és fájdalmon, míg bármiből már szinte varázslatot tudunk létrehozni, sokszor elszomorító lehet. Mintha a világ nem volna kész varázslatban élni, és mi, ha mégis képesek vagyunk erre, olykor egyedül lehetünk vele. Fájhat a szépség, hogy nem mindig élhetjük meg, és sírhatunk a jóság után, hogy az érzelem-varázslatig állandóan nem jut el. De ha mi már képesek vagyunk elérni ezt az állapotot, ennek ismeretével magunk miatt éljük meg, hogy tán idővel majd mások is fel tudjanak zárkózni hozzá.