Egy erőteljes átalakulás túl sokszor megterhelő folyamat. Belekerülni valami merőben újba, a régit, ha valamelyest is, de elhagyva, új utakat nyit meg előttünk. Egy újba való belekerülés az abból kiépíthető még újabbat építi fel. Nekünk meg kell ismernünk ezt az új dolgot és benne az új önmagunkat, hogy méltóan tudjuk képviselni a régit. Elfelejthetjük, ami volt, de bölcsen rátekinteni mind arra, amiből jöttünk egy átfogóan szép összképet adhat nekünk. A bölcsesség felismeri az átalakulásunk alapjait, és nekünk mérföldkőként rátekintve megbecsültséget érezhetünk a „volt”, a „van”, és „ami ebből jön” felé.