Mindannyiunk számára jól eső érzésekkel lehet teli, mikor békességet érzünk. A békességünk nagyban összefügg egy helyzetben való részvételünk tisztaságával és lényünk benne elhelyezkedett szabadságával. Bármikor, amikor akarunk valamit és abban mindössze szándékunk akaratának erejével vagyunk benne, megszünteti a helyzettől való felszabadulást, és az akaratunk az irányítása alá von minket. A békesség önmagában nyugalomból ered, a függőség függetlenségét, vagy az akarás nem akarását sem akarva, mindezt a végletesen végtelen „Belső Csend” jóságából megalkotva. Csak akkor és addig adhatunk magunknak jóságérzelmet a békesség által, ha úgy éljük meg, hogy közben bárhogyan is, maga a „békesség állapota” maradunk.