Belső Béke
A világot a benned levő békével nem fogod
megváltani, de közelebb viszed hozzá.
Önmagunkkal való harcunk, bármilyen jellegű és kimenetelű eredményének az áldozatai vagyunk, az ebből eredő békétlenségünk okozójaként. A külső világ háborúi bennünk generálják a harcra készségünket, folyamatos hatásai élénken vannak jelenünkben. Békességre csak békességgel lehet eljutni a győzni akarás küzdelmes harca és ennek akarata nélkül. A saját világunkban a Megváltója ennek mi vagyunk, és a megváltásunknak átadva magunkat tudjuk aktiválni. Bármilyen „kérést” erre a világban hiába keresnénk, és minket sem kérhet meg rajtunk kívül senki. A „béke”, mint „Megváltó” van benne minden egyes hosszadalmas és pillanatnyi jelenünkben, a megalkotott világunkkal mért hatásokkal rá.
Csendre szomjazó létben harsog a „béke” nyugalom hangja, igénye terebélyes az erre Szomjazottaknak. Megmutatni másnak, milyen egy nyugalmas belső világ érzelmi léte, egy kihívás lehet a dolgokban rejlő értelmeket keresőknek. Aki vágyik rá, csak igényt nyújt be, de alkotója nem igazán akar lenni, számára egy vágyképet hoz elő, megidézve így róla egy meglátást. Ha valakinek csak egy kicsit is csillantod meg minden harc nélküli részed, a másik elviheti belőle egy kis magját, s önmagának adva óriásivá növesztheti a saját világában.
Ha kell, csak csepegtess „békét”, vagy ha kell, legyél te magad egy „Békefolyam”, s lényed szépsége a számodra fellelhető összes harcot a saját békéddel szeli át.
/Bogdola Róbert/
#aranymondatok