A megtalált boldogságunk elvesztése mindig fájdalmas emlékeket hordoz maga után. Örülhettünk, hogy volt és elértük, de mégis az elveszítésének fájdalmait éljük meg. Pedig, ami elkezdődik az mindenképp véget is ér, és arra koncentrálva, hogy már nincs, elveszi tőlünk azt is, hogy ismét lehessen. Így egyre távolabb és távolabb kerül tőlünk, és tán utol se érjük, ha minduntalan az elvesztését éltetjük bennünk.