Kihagyott életlátványok nézelődése helyett inkább éld meg minden pillanatban a benne rejlő, sokszor titokzatosan bujkáló, de mégis fellelhető, s lényedre ható érzés-varázslatot. A fel nem fogott és ily módon ismeretlen világlétezés-részek bármilyen szépséggel is tálalják fel neked magukat, csak lehunyt lélekszemeiddel találkozhatnak. A kinyílt varázslat csodája számodra megélhető állapotában kel életre előtted, és feléd nyújtja a vele való átlényegülésének minden lehetséges lehetőségeit. A már átélt kiválasztások magukba fogadnak téged, s beleolvadva a jelenükké válsz. A tiéd marad ebből minden, amit csak kicsit is megérintettél, s megfoghatatlanul ragadva magával ezután már úgy mész tovább, hogy az ezekből nyert tapasztalásaiddal kiegészülve válsz teljesebbé tőlük. A megismert „átlényegülések” téged megformálva alakítanak újjá, és megújultságodban ha ezekből „szépségeket” fogadtál magadba, egy idő múlva te is az ebből létrehozható „szépséggé” válsz.
Megélni minden olyat, ami megszebbítheti lényünk belső valóságát, egy kiteljesedettebb önmagunkat létesíti meg belőlünk, és sokkal teljesebb módon élhetjük tovább létünk.
Bontakoztasd ki minden olyan meglátott szépségbe az összes olyan lehetséges átlényegülésed, ami téged valahol megérintett belül, és magadat ily módon felfényezve bárhol is jársz a világban, saját magad fényét látod majd bármiből visszaragyogni rád.
/Bogdola Róbert/
#aranymondatok
