Az életutunk bölcsességekkel van teli. Jobban ismerjük utólag, hogy mi is a valóban jó nekünk, mint előre tudni, mire van ténylegesen az életből szükségünk. A jól átlátott élettények a magunk ténységét is erősítik. Az út, melyet életünkben bejárunk, akaratlanul is átjár minket, akkor is, ha azt érezzük, nem kell nekünk. Az ebből eredő ismeretek megszerzése nem igazán akarattal történik, mivel bármi, ami csak kicsit is érint, tovább formál minket. A legbölcsebb hozzáállásunk az lehet, ha mindössze megfigyeléssel vagyunk felé, és kifejezetten az aktuális legrosszabbat és legjobbat is és felfoghatóan tesszük a magunkévá.