Elvihet a gondolat egy olyan irányba, mikor az érzelmeid túlzottan háttérbe szorulnak. Már nem is emlékszel, mikor éreztél utoljára fennkölten szépségesen, vagy akár átlényegülten mélységesen, hogy átjárjon téged ezen állapotok bármilyensége is. A gondolat logikailag határozza meg, miként tegyél bármit, és ilyenkor ennek tapasztalat-szabályai szerint cselekszel, vagy akár érzel. De az érzés nem lehet gondolati meghatározóval felmérve, és így elveszted azt a szépséget vagy gyönyörűséget, amit csak az érzés adhat neked azzal, hogy túllépve minden gondolati fázison, önmagából létezik. És sokszor oly módon teszi ezt, hogy azt se tudod, hol vagy, nem érted, nem fogod fel, csak gyönyörködsz benne. Ne veszítsd el ezt!