Gyönyörű szerelem
Gyönyörű szerelem az, melyből megteheted,
hogy két nap ragyogjon az égen,
s „Ő” lehet az egyik.
Az égen ragyogó csillagok ringatóznak csendben, s lágyan, a szemeid lélekbehatoló világában. A kivilágosodott égbolt éjszakájában eltűnik a mesterkélt világ minden érzelmének éjjelt fakasztó hangja, és szépséggel felragyogja az ég egyetlen csillagát, ami a Nap tündöklő varázsának rózsaszín fénymámorában úszik végig benned.
Kihal már benned a fájó csókok minden íze, a síró magány minden könnye, s felragyog belül Lélek-Napod, s átölelt bájossága beborítja lényed. Lassan felnyíló pilláidra ragyogó csillagfénye tekint rád az égbolt „Gyönyörű” szépségéből leereszkedve hozzád, s ahogy megérint lelke minden csillagrészének szerelem-finomságával, szemed sosem akarod már levenni róla. Beléd került fénye, s végig járja léted minden egyes zugát: már nem akarsz menni, már nem akarsz látni, már nem akarsz élni, csak az ő fényében létezni egy életen át.
Ahogy tudod látni őt, akiért szerelem-szíved dobban, úgy érint meg belül csak az, hogy tudod, van. Ha már a világ is ködbe veszett, s körülötted már minden élet kihalt, te még akkor is ott állsz, rendíthetetlenül állva, hogy gyönyörködhess benne. Elült már minden zaj körülötted, számodra megállt a lét, s egyszerre minden csillag te lettél; lehoztad minden csillag szépségét. A Gyönyörű Napod, ahogy leszállt hozzád, s lelketek átölelve-összeforrva, szívetek együtt szerelem-dalolva, „Ő” benned, s te benne ragyogsz az örökkévalóságban tovább.
/Bogdola Róbert/
#aranymondatok