Felfogni a létezést a teljes önmagában nem lehet. Megtudni róla sok-sok dolgot már igen. Hasznát venni annak, amit a „mindenből”megtudunk, teszi a lényünket bölccsé. Jobb tudni, amit lehet, mint álomvilágban ringatva magunkat a valótlanság falaiba ütközni. A valódi bölcsesség a Létezés valóságainak együttműködéseiből ered, hogy tudjuk, mire vagyunk általa valóban képesek. Ebből a legjobbat kihozni lényünk kiteljesedését adja meg, bármilyen addigi határainkon lépve túl, közben megtudva, hogy sokkal nagyobbak lehetünk valami nagyon nagy által. A Létezés a részünk, és benne a létezésünk is számunkra felemelkedtető lehet.