Reményt keltő dolgaink számtalanok lehetnek az életünkben. A remény önmagában egy kellemes átverés, ami alapján aztán valamiképp cselekszünk. Fontos, hogyha jósággal telített reményt keltünk magunkban, akkor jobban érezzük magunkat tőle – de ettől még a valós tényeken nem változtat. Ha fontos, hogy jól érezzük magunkat, akkor olyanná formáljuk az elképzelt tényeket, hogy számunkra kecsegtető legyen. Így, ha az elképzelt kép nem is valós, nem is igaz, de mi, legalább addig nyugodtságban vagyunk, nem szenvedünk tényeitől, míg ez ki nem derül.