Akarva-akaratlanul is kerülhetünk érzelmi rabsághelyzetekbe, és a benne levő állapotunkat szenvedésekkel is megélhetjük. Nem tudunk sokszor valamiből szabadulni, kilépéssel szabad szárnyalást megélni egy adott dologban. Ezért jobb, ha a benne levő szenvedésünk helyett a miértjeit kutatjuk fel, hogy mi szükségünk van erre, milyen hasznot tartogat számunkra az ebben való részvételünk. Fontos, hogy ne gyötrődtessük magunkat tovább, ha már benne vagyunk, hanem figyeljük meg a helyzetet, és amikor úgy érezzük, megvan, amiért jöttünk, csak akkor keressük a kiutat a szabadsághoz. De ez sokszor évekig tartó folyamat is lehet.