Abban lelni bármiféle jóságot, hogy valami kapcsán szomorúak lettünk, nem teszi annyira fájdalmassá az egészet. Az élet velejárója, hogy a fontos dolgok érzelmei, az elvesztések, a megtalálások végtelen határai elengedhetetlenül léteznek. Beleroskadhatunk egy állapotba, majdnem bele is hallhatunk, vagy tudomásul véve tényeit, ha sérülésekkel is, de jóságérzelmeinkkel átlendülünk rajta. Ez lehet egy hosszabb időszak, évek is, de tudva, hogy része az életnek, akár a jóságunkat is beleilleszthetjük. Ami rossz, az lehet elszomorítóan is az, de ami az, az „Az”, s feltételezve sem más. A legrosszabból a jót nem lehet kihozni, de a legjobb rosszat igen. Ezt tehetjük olykor akár örömmel is, hogy ezt felismerve rájövünk, mire is vagyunk képesek.