A szomorúságod bölcsességei csakis az átláthatóságban lehetnek. Átlátni mindazt, amiből kialakulva benned élnek. Felszínre emelni és megmutatni magadnak, hogy sokszor nem biztos, hogy reális ezt megélned, nem a legfontosabb így érezned. A Téged átjárt érzelmi szürkeség az élénkség felé veszi az irányt. De Tőled származik ennek mássága, másféle módú megtartása, és az ebből eredő tanulság, hogy a világnak számos realitása van, de valahogy a sajátodé a legfontosabb.