Látszatvilágunkban keveset találkozunk a valósággal. Valóságosnak élni dolgokat még nem ténylegesen válik azzá. Megismerhetünk valamit felszínességében, majd belemerülve feltárjuk magunknak – ez lehet valaki ténylegessége is. A megismert és feltárt valóság már nem tartalmaz további feltételezéseket. Ha már tudjuk, mi a ténye valakinek vagy valaminek, ne illesszünk hozzá képzeleteket. Ha már előtte is csak a valódi valóságainak megismerésével voltunk elfoglalva, ezután is csak ekként tegyünk. A legjobb jóságú tiszta meglátásokat az ebben létrejövő önmagunk tisztaságával érhetjük el.