Valóban én lenni, vagy nem lenni én?

Megosztotta

2023.02.24.

Be 2022.09.02.

Az életben magunkra nézve vannak érdekes kérdéseink, és ha ezekben mélyebben elmerengünk, sok dolgot fedezhetünk fel önmagunkról.

Kezdjük néhány könnyebbel:

– Ismerem önmagam?

Ez egy mindennapos érzelmi kérdés, sok logikai és gondolati struktúrával fűszerezve. Erre nem is lehet igazából mélységesen válaszolni, mivel önmagam annyira szerteágazó és sok létezésből eredő, hogy max annyit tudunk róla, ami emberként kifürkészhető – de ez nem igazán lehet a teljességünk.

– Mikor volt utoljára, amikor önmagam lehettem?

Ez is egy hasonló kérdés, mert nem tudhatjuk biztosan, mit jelent valójában önmagunk lenni. Felmérhetjük, mi a jó vagy rossz nekünk – hogy csak általánosság kerüljön szóba -, de nem mondhatjuk azt, hogy a „rossz”, amit épp élünk, azok nem mi vagyunk. Mindenképp egy részünk kell, hogy legyünk, mikor csak ez a „rossz” is vagyunk. Inkább, egy számunkra nem jól eső önmagunk vagyunk, de azok is mi vagyunk.

– Hányszor volt az életemben, hogy látták, aki vagyok?

Egy elrejtett önmagunk még magunk előtt is rejtély lehet, vagy életen át az is maradhat. Esetleg egy gondolattal és viselkedéssel nem ellenőrzött pillanatunkban meglátták, aki valójában lennénk, de ez még magunknak is meglepő lehet, ha ezt nem tudtuk rólunk. De ez még szintén nem önmagunk, csak egy pillanatnyi megnyilvánult részünk.

Folytassuk néhány ütősebbel:

– Ki vagyok én, mikor kb. én vagyok én?

Ez már egy fogósabb kérdés, mert arra mutat rá, hogy én valójában tisztában vagyok-e a milyenségemmel, belső önvalómmal, vagy még a viselkedésemmel álcázom ezt. Mert nem akarom mutatni, hogy milyen is vagyok valójában, de már tudom, és nem tetszik, és ezért nem mutatom. De ha nincs ott más, akkor megélem, mert úgy vélem, másnak ez nem tetszene.

– Ki vagyok én, mikor valóban én vagyok én?

Ez már totál magánügy! Mutatom másoknak, aki nem vagyok, hogy azt lássák, aki lenni tudok. És ha nincsen ott senki, akkor önmagam maradok, én, aki vagyok, mert az jó nekem. Ha nem lenne jó, nem lennék olyan, kivéve, ha nekem ártani akarok azzal, amilyen vagyok, mikor én, magam vagyok. Tehát valóban én vagyok, ha ártok is magamnak, mert az vagyok én, mikor én vagyok.

– Ki lennék én, ha az lennék, aki vagyok?

Ez arról szól, ez a kérdés, hogy lennék-e olyan, amilyen vagyok, bárhogyan is nem tetszene az másoknak. Ki lennék, mikor azt élném, ami általam nem szabályozott, és ez rendben volna nekem. Milyen lenne nem olyannak lenni, ami másoknak jó, hanem olyannak, ami másoknak bármilyen, de nekem jó.

Ezek miből eredhetnek, kérdésekbe ágyazva:

– Az vagyok, amit mások diktálnak?

Bárki megmondja e Neked, hogy milyennek kell lenned ahhoz, hogy olyan legyél, ami neki jó. Megmondja, mert nem azt akarja, hogy az legyél, aki lennél, vagy aki vagy, hanem olyan, ami szerinte vagy, vagy, amit látni akar belőled. Ez egy ellentmondás netovábbja, ha ez nincsen rendben benned és Neked.

– Az vagyok, amit szánok belőlem-nekem?

Egyetérthetsz azzal, amit mások diktálnak beléd, hogy milyennek kell lenned, hogy jó legyél. És Te mindössze annyit szánsz belőled-Neked, amennyit szánsz, de igazából nem ez lennél. Ezért egyetértesz másokkal, azzal, amit diktálnak beléd, és Te meghajolva igenelsz rá.

– Az vagyok, aki azt se tudja kicsoda?

Teljesen összezavarodott lehetsz, ha már nem tudsz különbséget tenni aközött, amit diktálnak, és ami lenni akarsz, ami vagy. Az vagy ekkor, aki lenni tudsz, de ezzel nem értesz egyet.

– Az vagyok, aki meg akar felelni másoknak?

Azt akarod, hogy megfelelő legyél másoknak, hogy akár azért szeressenek, amit mutatsz magadból, és nem azt, amit Te őszintén megélnél belőled. Megfelelsz némán valaminek, felelsz arra, ami előtt fejet hajtasz, hogy az legyél, akit szeretnek, mert tán magadat, aki vagy, vagy lennél, nem is szereted.

– Az vagyok, aki eddig még sose tudta, ki is akar lenni valójában?

A sok félresiklott próbálkozás önmagad megismeréséből elveszik a rengeteg megfelelés homályában. A sok próbálkozásban már nem látod a kiutat, de igazán nem is kerested már egy ideje, mert annyira belemerültél a megfelelés sötét varázsába, hogy magadat is befeketítetted ezzel az önátveréseddel.

Önmagunkat szeretni az egyik legcsodálatosabb dolog, ami egy idő múlva természetessé válik, de ha nem tudom, hogy ki vagyok én, miből vagyok én, aki vagyok, akkor hogyan szeressem azt, akiről azt sem tudom, kicsoda?

Egy ismeretlent, hogyan szeressek?

Lehet szeretni magunkat ugyan ismeretlenül is, fel még nem térképezve, de jobb tisztában lenni mind azzal, aki vagyok, ami belőlem eredően lettem.

Ha az vagyok, aki valóban én vagyok én, akkor már felmérhető, hogy ki tudok lenni nekem! Megmutathatom magamnak, ki is legyek számomra, kit éljek meg belőlem, és ez a valaki, aki én vagyok, kivel éljen – mikor velem élek – akár a végtelenségig.

Naponta és helyzetről-helyzetre tanuljunk meg foglalkozni azzal, hogy kit akarsz megélni belőled.

És azzal is, hogy összességében mivé teszi egy helyzet azt a valakit, aki valójában vagy.