Miért kell megtanulni, szeretni?
A szeretés nem egy matekpélda, amit érteni kell, és nem is olyan, melynek kiszámolható a végeredménye, és ezek sehogy sem teszik logikussá ezt az érzelmi cselekvést.
Mikor szeretni tanulsz, és azon vagy, hogy ez minél jobban menjen, közben esetleg elfelejthetted azt, hogy sosem volt lehetőséged nem szeretni.
Arra adtál voksot az ittléteddel, hogy megszavazd benned a szeretet létét.
Ez nem attól függő dolog, hogy ki, mit, miért tesz, hanem egy létrejött jóság, amiben ha okkal van működtetve, már elveszíti önmaga létjogosult létét. Mikor okkal teszed, felülírod tisztaságát benned azzal, hogy alapvető okokat keresel rá.
Szeretni nem abból áll, hogy ha minden oké, akkor mehet, hanem abból, hogyha a legnehezebbnek is tűnő, mégis életképessé teszed.
Ezt a szeretet-érzelem-tetted nem az elme szüli meg számodra, mivel az elme sosem érez, hanem minden olyan, ami természetéből adódóan jelen van benned. Sokan sokat tanulják, hogy ne szeressenek: egy haragban, egy ítélkezésben, egy elvárásban, egy követelésben, egy megváltoztatási akarat érvényesítésében és számtalan olyan érzelmi dologban, amiben ez a valaki azt véli, ő mások életének karmestere.
Csak meglengeti a „képemre formállak” pálcáját, és bárki az ő életének tetsző zenéjét és táncát járja el.
A létezésben rengeteg lélek és szívoktatáson veszel részt, ahol a gondolati sémákban rejlő felfogható valóságot nem mutatják meg, így oktatva magát az „érzést”. Nem hív senki közben önző táncba. Nem szól a szó hangja valakitől, hogy értsd meg gondolati és értelmi lényegét.
A „szeretet” érzés nem egy eszköze a boldogságnak, hanem egy része, ami elvisz oda.
A „szeretet” szó sem egy valóságot takar. A „szeretés szava” nem időhöz kötött, nem kell tanfolyam ahhoz, hogy értsd a tartalmát. Ámbár okot keresve is megszólaltathatod világodban, mikor úgy érzed, életet adsz neki.
Szeretni nem fáj, sokkal inkább egy kellemes, nyugalmas érzést ad. Mégis, oly sokan menekülnek előle, olykor mindössze halálos ágyuk utolsó szavaiként használva.
Pedig szóljon benned mindig, minden nap, minden pillanatban, és ne hagyd, hogy olyanná váljon benned, ami elveszíti érzelmileg magas rendű jelentőségét.
Tedd bele egy ébredésbe, egy egész napos létbe, hogy álmaid után újból életre kelthesd szíveddel.
Ne adj neki okot, és ne másoktól tedd függővé jelenlétét. Ugyan könnyebb nem létezetté tenni, mintsem megértés nélkül léteztetni. De mégis, mikor szeretsz, akkor vagy az egyik legjobb érzésű, lényed igazi önvalóját éltetve.
És ha ez Neked valóban jól esik, akkor miért hagynád, bármi egyéb ok miatt, hogy lemondj róla?
/Bogdola Róbert/
#aranymondatok