Tapasztalástól a bölcsességig
Létezésünk során számtalan dolgot megélünk, és ezáltal tapasztalunk. Minden olyan, ami az életünkben megjelenik, legyen az egyszerűen jó, vagy rossz, meghatározóan vállik részünkké. Nem feltétlenül kell a felfogásunkba helyeznünk és a tudatunkkal működtetnünk ezeket. Bármi is volt a tapasztalás már részünkké vált, bennünk éli kisebb-nagyobb világát.
Azok a dolgok, melyekről tudunk, és felfogásunk értelmet ad számára, véleményeket alkot meg bennünk: ezáltal cselekszünk, ezáltal érzünk, éljük mindennapjainkat.
Az érzelmeink is tapasztalásaink sorát alkotják: egy érzelem olykor nagyobb horderejű hatással bír, mint egy gondolati séma és követése. Egy általánosnak vélt gondolat alapján való cselekvést sokszor felülírja egy erős érzelem drasztikus hatása, és ilyenkor nem hogy logikusan gondolkodni, de alapvetően gondolkodni sem vagyunk képesek. Bárhogyan is gondolnánk bármit is, nem tudjuk ezt az erős érzelmet átírni bennünk: részünkké vált, és tudatosságunkkal sem tudjuk ezt megváltoztatni.
A „tapasztalás” sosem egyben bölcsességet is adó, hanem sokkal inkább ennek elindítója. A „bölcsesség” egy összetett, részekből álló teljességet ad, amit a sok és megélt részek teszik egésszé bennünk. Aki naponta figyeli, és mindezeket szivacsként issza magába, feltöltődik belőle.
A „tapasztalás” valahogy nem véges, nem tud megtelítődni azon részünk, mely ezt tárolja – mint egy végtelen tároló, ami csak gyűjt be mindent, és mindig van az újnak hely.
Azt, hogy ezekből számunkra mi és mások számára is milyen további tapasztalásokkal gazdagítjuk a létezésben, az sok mindentől függ:
- Valami számunkra mennyire vált bennünk teljessé?
- Nekünk milyen módon tud bennünk felszínre kerülni, amit tudunk?
- Hogyan tudjuk ezt bárkinek is kinyilatkoztatni?
- Mennyire vagyunk már Lényünkkel érettek az ebből eredő bölcsességre?
Igazán talán sosem lehet tudni pontosan, mikor vagyunk olyan stádiumban, amikor már elmondhatjuk, hogy valamiről szinte már mindent tudunk. De az biztos, hogy amit már igen, annak tapasztalásából olyan bölcsességet alkothatunk meg, ami azok számára nyújthat segítséget, akik még az elején vannak ugyanennek az útnak.
Rengeteg dolgot megtapasztalhattál már az életed során, de az biztos, hogy sok dolog felett akaratlanul is elsiklottál. Pedig lehet, fontosak lettek volna, csak Te nem tartottad a Te életedben eléggé lényegesnek őket.
Hiába volt valami tapasztalása, ha nem volt felismert a tanulsága, mert akkor számodra nem volt fontos a hasznossága.
De a tanulságok hasznossága által szerzett bölcsességed válik az életedben valóban hasznossá úgy, ha nemcsak részt veszel bennük, valahogy átmész rajtuk, hanem eljutva a belőlük kihozható és a körültekintésből eredő bölcsességig, a belőled legjobban kihozható bölcsességgel használod.
És ha így teszel, hogy a bölcsességed legmagasabb fokát eléred, akkor fogsz rájönni, hogy mindenhonnan van még tovább, és hogy milyen keveset is tudsz abból, ami kivehető és befogadható számodra, aki Te épp akkor vagy, és aki alapvetően lehetsz belőled.
/Bogdola Róbert/
#aranymondatok