A kapcsolati megfelelés viszontagságai

Egy kapcsolatnak lehetsz áldozata, vagy szeretetteljes résztvevője!

Egy olyan kapcsolat, amiben valamilyen lenni akarsz azért, hogy a másik azt lássa, ami neki jó, abban nem Te, hanem egy felvázolt és elképzelt képed vesz részt. Ez a kép egy mintája egy elképzelésnek, de ez nem Rólad, hanem a másikról szól. Ami ebből Rólad szól, az egy érzelmi belső megélés abból, aki így vagy, és egy megfelelése annak, ami a kapcsolatban belőle lenni akarsz, vagy amit, megélni akarsz benne.

Annak, aki vagy, ha szeretve van, nem kell megfelelésből érvényesítés. 

Hosszútávon nem azt szereti valaki valakiben, amit az igényei szerint látni akar belőle, ami számára tetszetősen jelenik meg – ámde ideig-óráig ez is megálja a helyét -, hanem lényéből valaki valós lényébe szerelmesedik bele. Viszont, amint kiderül a látszat mögött rejlő belső valóság, oda a fenntartott kép, és elbukik ennek alkalmazója az őszinte önvalójának megnyilvánulásakor. Persze ez sem biztos, hogy nincs szeretve és megbecsülve akkor, ha valóban megmutatja és felszínre emeli a másiknak önmagát, de az biztos, hogyha ekkor továbbra is szeretve van, az számára megdöbbentő lehet. Mivel az idáig úgy vélte, neki valamilyennek lennie kell ahhoz, hogy szeretve legyen, fel sem merült benne, hogy az is szerethető, amit nem mutat meg magából, amit akár maga előtt is titkon kezelt.

A túl sok szereplés a viszályára is rúghat, és olyan erővel kapja el, hogy már nem tud szabadulni belőle és kiömlik magából az addig elfojtott önmaga. Ekkor kiemelkedik belőle a valósága, és valóságos önmaga az önmaga számára is meglepetést okozhat. Ha ez nem megfontolásból, hanem hirtelen történik, eltelhet némi idő, míg összerendezi magában. Ekkor a vágyott kép az ő szerethetőségéről romokban heverhet, amint nem tudja a megfelelését fenntartani – de új utakra mutathat rá.

Aki valakit valamiért, dolgokért, amiket tesz, vagy, ahogy viselkedik, mindössze ezért szereti, az a valaki ekkor csalódni fog benne, mert számára is a másik egy felvázolt képzelmény volt csak a szeretéshez, nem pedig a másik valós önmaga.

Aki valakit őmiatta szeret, nem csak belé, hanem az életébe fog beleszeretni.

Megkeresni azokat az érzéseket, amik miatt szeretünk valakit, ezek azok a dolgok, melyek bennünk igényként vannak megjelenve: ezek lehetnek régi fájdalmak gyógyításai, előző életekből hozott megoldatlan drámák érzelmi maradékai, de mindenképp olyanok, melyek hiányai bennünk betöltetlenül vannak. Ezek betöltését a másiknak adjuk át megoldásra, vagy általa akarunk megoldást keresni rá, és ha mégsem tudjuk már feltölteni ezeket a hiányzó részeinket, akkor sokszor már nem is kell a másik; inkább keresünk valakit, aki majd formálja tovább mindazt, ami még nem vált csenddé bennünk.

De közben megoldásra is változhat a probléma helyett az adott igényünk, és ekkor már nem szükséges számunkra mindaz, aminek előtte akkora jelentőséget adtunk: ami megoldottá válik, már nem igény többé, csak egy könnyed megélés, amibe lubickolhatunk örömünkben.

De amíg a problémákat gyógyítgattatjuk mással, addig igenis arra van szükségünk, amit ennek megfeleléséből kapunk, és a másik megadja igényeink beteljesítését.

Viszont lehet a másiknak is saját magával érzelmi gondja, amiből kiindulva azért akar megfelelni valakinek, mert saját magával van gondja, és úgy véli, mind ezek helyrehozásait így tudja beszerezni a másiktól: tehát nem a másiknak akar megfelelni, hanem a kapcsolatban saját magát gyógyítgatja. Ezért olyanná teszi magát, ami saját magához mérten és vélten, egyszerűen jó.

Egy megfelelésben az is elérheti, hogy folyamatosan azt adja a másiknak, ami neki jó, és ezt úgy teszi, hogy közben saját maga is megkapja, amit akar, és így azt éri el, hogy a saját akarata érvényesüljön: tehát ő veszi át az irányítást. A kapcsolatban az irányítóvá válik és átveszi a vezető szerepét. Közben meglehet, nem is tudja, mi az, ami motiválása kapcsán a megfelelést cselekszi, és a saját irányításának az áldozatává válik.

Aki nem irányító, nem tud irányítani, és ha azzá teszi magát, hogy mégis neki kell, tönkre teheti a kapcsolatot azzal, hogy ennek áldozatává válik.

Felismerni, hogy valaki egy kapcsolatban megfelelésből lett a saját akaratának és fájdalmainak az áldozata, szembefordul a saját tehetetlenségével. Mivel nem tudja vezetni azt, ami Őt vezeti, ezért elveszti az irányítást és próbál belőle szabadulni, hogy azt élje, amire akkor képes, hogy érzelmileg kézben tartsa.

Aki nem az, aki lenni akar, hanem az, aki fájdalmaiból építkezik, előbb utóbb egy összeomlott érzelmi önkép romjai között találja magát, mert nem egy stabil, hanem egy megfelelés ingatag mocsarában építkezett.

Nem jó olyan alapokra építeni érzelmeinkből lett önmagunkat, aminek nincsen biztos és felmért alapja. Egy olyan kapcsolatban, ahol folyamatosan él a nyíltság, az őszinte megnyilvánulások sora, ott is életet kaphat a megfelelés éltetése, de közösen felderíthető, hogy ezt mi okozza. És ha kölcsönös a megértés, a másik ebből kiemelése és felemelése, belső csenddé alakítása a közös cél, akkor az „összetartás szerelme” csak megerősíti ezt, de nem az egyetlen fenntartója.

/Bogdola Róbert/

#aranymondatok