Azt mondják, a harag rossz tanácsokat ad

Egy haragudás közben ellenséggé válunk: nemcsak annak, akire haragunkat kiterjesztjük, hanem önmagunknak is, mivel az érzés a miénk.

A harag egy érzelmi mérgezés bennünk, belül, akár testünkben is kiváltottan. 

Mérgesnek lenni méregtermelést jelent, és nem csak testben, hanem szívünk és lelkünk belső érzelmi szépségvalóságának is. A méreg, melyet érzelmileg ekkor magunkba fecskendezünk, egy szeretés hiányt hoz létre, és minél több ez a méreg, annál nagyobb a hiány.

Mikor valaki haragszik, közben nem szerethet, a kettő nem tud egyszerre létezni. A harag aktuálisan a szeretés kiiktatása!

A kettő olyan módon zárja ki egymást, hogy a harag érzést fenntartva megváltozik a másik bennünk, aki felé a haragot érezzük: ekkor már nem olyannak látjuk, mint előtte, hanem egy eltorzult érzelmi képként, ami minket fertőz meg. Megváltozott… pedig, nem ő, hanem mi lettünk mássak. Meglehet, hogy amit tett, abból eredően hoztuk létre érzésünk, de ha valóban szeretünk, úgy igazán, akkor nem lehet olyan, ami sárba tiporja a másik szeretett lényét bennünk.

Mert a másik pontosan olyan, amilyennek mi bennünk éljük, sosem más. 

Ez egy fellegvár, a szép érzelmek otthona, amit a haragunk sötétségével beveszünk.

Mikor haragszunk valakire, akkor ő bennünk egy ellenségként van jelen, valaki, akit le kell győzni, mert hát ártott nekünk – hát hogyne, a saját haragunkkal ártott, amit mi érzünk… 

Amíg nem látjuk be, hogy mi ártottunk saját magunknak, és ebben a másik csak egy eszköz volt, addig van is miért azt okolni, akit hibásnak élünk meg, és sosem látni igaznak azt, hogy amit mi érzünk, azok mi magunk vagyunk. Persze lehetnek ezek érzelmileg mérhetetlen horderejű dolgok is, amik belül csaknem pusztítva ölnek meg minket.

De attól még Te vagy:

• az Ellenség

• a Haragos

• az Ellenfél

Mindez Te vagy egyben. Benned zajlik. Te tudod átváltoztatni ezt.

Miközben haragszol, nem tudsz jó érzésű lenni ebben a harcban bárkivel is, se önmagaddal, se bárki mással: így önmagad számára Te lettél az egyetlen vesztes. Minél több haragcsatába mész bele, annál többet veszítesz.

≈Mikor valakire haragszol ellenségeskedsz Vele.

≈Mikor valamiért Rád haragszol, az ellenséged vagy.

≈Mikor az ellenséget felismered, le akarod győzni.

≈Miközben az ellenséggel küzdesz, legyőzheted, és ő vesztessé válik.

≈Mikor ő vesztett, megsajnálhatod.

Majd egyszer csak rájössz, hogy magaddal harcoltál.

Úgy érezheted, eluralkodott rajtad a harag, a harag irányított Téged. Lehet csak pár percre, vagy egy röpke pillanatra, de mindeközben nem szerettél: haragudás közben nem szerethetsz senkit!

És mivel ez a valaki végig Te voltál, így te voltál

• a Haragosod

• az Ellenséged

• a Legyőzhetőd

• a Vesztesed

…és az a valaki is, akiről megfeledkeztél, hogy milyen fontos is lehetne Neked. 

Ez a valaki, Te vagy! Akire haragudtál ő lett a vesztes, azaz Te! És nem csak azért, mert haragodból harcoltál, hanem azért is, mert közben boldogságot áldoztál!

/Bogdola Róbert/

#aranymondatok