Azt tedd és éld, amire születtél!
Sokan keresik a saját útjukat a világban, figyelik a jeleket, melyek eligazító táblaként utat mutathatnak a számukra igaznak vélt irány felé. Igyekeznek helyesen tenni, úgy, hogy meg is leljék az odavezető irányjelző táblák sokaságában azt, ami számukra van lekövezve sorsuk sziklaszilárd talajára.
Sokan egy életen, akár életeken át keresik, hogy biztosak lehessenek abban, amiért születtek ide, erre a Föld nevű helyre. Másokat kérdeznek arról, merre van ez az útjuk, mi az, ami a sajátjuk ebben, és milyen módon kell ezt meglelniük. Olykor elbizonytalanodnak, mert nem érzik magukénak, amin épp járnak, nem tudják biztosan, hogy helyesen választottak-e, erre kell-e tovább haladniuk. Ekkor elbizonytalanodva elkezdenek hinni, másoknak, nem foglalkozva azzal, hogy valósat mondanak-e, hanem bizonytalanságuk tengerében fuldokolva próbálnak felszínen maradni. Elkezdenek mások vélt tanításaiból motivációkat, bizalmasságot keresni, hogy eljussanak arra a pontra, ahol erőt éreznek belül a szerintük helyes döntésekhez.
Ilyenkor még mindig a bizonytalanságban vannak, de másokból példát merítve próbálnak bizonyosságot szerezni.
Nem azzal a foglalkozva teszik ezt, hogy mi az útjuk, hanem már azzal, mi az, amiben hihetnek és bízhatnak. Ezek sokszor lehetnek mások valós útjai, de nem a sajátjuké.
De mivel látják, hogy mások miket értek el, a sajátjuknak érzik, és így ítélik magukat kudarcra.
Bizalmat keresnek számukra hamis utakhoz, olykor küzdenek érte, pedig számukra csak hazugságot találhatnak benne.
Meglehet, hogy ha így próbálkozol Te is, másoktól akarsz konkrét válaszokat, és ilyenkor csak oda kerülsz, amit a világban látott dolgok diktálnak beléd, vagy olyanok, akik nem a Te utadat látják, hanem egy olyan utat, amiben ők maguk akarnak lenni, de Rád erőltetik, rávesznek, hogy ezen kell járnod – ilyenkor magad sem tudod már, mi is lehet az igaz. De ez azért van, mert elkerülte valami a figyelmedet, ami megmondja, mit és hogyan kell tenned. Aki az ilyen helyzetben a biztos segítőd lehet, az a „késztetésed” tiszta mivolta.
A „késztetés” egy érzés, ami benned lakva éli Veled mindennapjaidat, olykor felszínre kerülve ad választ pillanatnyi felmerült kérdéseidre is. Találkozhatsz vele az utcán, otthon, ébren vagy álmodban. Mindig jelen van, de csak akkor, ha használod jelenlétét és igaz „szólásait”.
A „késztetés” sokszor olyan utakra terel, hol az elme elveszíti hatalmát, és a logika sárba tiprásával visz el a helyénvaló útra. Mikor alaposan és tisztán figyelsz erre a típusú érzésedre, ekkor tudod, jó az irány, helyes a lépés, még akkor is, ha ezt gondolattal nem gondolnád így.
Ne is gondold, egyáltalán, hanem érezd!
Érezd, ahogy vezet, ahogy a lényed részeként mondja el érzéssel, mit tegyél akkor – húz, ha kell, vonszol oda, ahova az agyaddal sosem nem jutnál el. Megmondja azt is, hogyan és mikor menj, csak meg kell tanulnod hallgatnod rá.
Ha ez teszed, mások nem azokká válnak, akik tudják, Neked mi a jó, hanem esetlegesen megerősítenek abban, amiben még nem vagy egyértelműen bizonyos. Csak megerősítenek, semmi több! Ilyenkor tiéd az a világ, amiben élned kell, és mások más világokat élve teszik teljessé a sajátodat.
Tanuld meg használni a „késztetéseid” minden iránymutatásának valóságait!
/Bogdola Róbert/
#aranymondatok