Spirituális

Elengednél valakit?

Megosztotta

Bogdola Róbert

2022.11.16.

Be 2022.08.31.

Milyen az, amikor elengedsz valakit?

Útjára bocsátod?
Kilépteted az életedből?
Szabad utat engedsz számára?

Hogyan akarsz elengedni valakit, akit nem fogsz? Belenőtte magát a szívedbe. Ki akarod ejteni belőle? Amit nem tartasz, azt nem engedheted el!

Ezt az „elengedés” helyett másképp kell próbálnod ahhoz, hogy be is teljesüljön!

Mikor ezeket próbálod megtenni, igazából nem valakit akarsz kitenni belőled, hanem az érzelmet, amit vele kapcsolatosan megélsz. Persze mondhatod, hogy ő volt ilyen, ő okozta, ő a hibás, te csak próbálod helyes medrébe terelni a dolgokat.

Ez egy érzelmi harc, Veled. De nemcsak Veled, hanem benned, amit a Te érzelmi kezedben tartasz.

Elengedni csak azt lehet, amit fogsz, de egy ilyen dolgot nem Te fogsz: a dolog fog Téged!

A „dolog”, amitől szabadulást vársz, egy rabság jelenléte benned, és ebben a bűnöző vagy a saját megalkotott börtönödben. Egy olyan rab, aki enyhítésért könyörög saját ítélőszéke előtt. Felnézve saját magára várja a kegyelmet: engedjék ki onnan!

Elengedni azt, ami sosem tartott fogva, nem lehet. Azt a valamit kell megváltoztatnod és nem elengedned, ami abban fog meg, és valóban tart, ami meghatározza ezt az állapotot benned érzelmileg. És ez nem a szerelem. Ez az a valami, mely felépíti benned ezt a ragaszkodást, ezt a börtönt, amiben raboskodsz általa.

Változtasd meg azt, ami odaköt valakihez! Nem elengedni, hanem a ragasztást átformálni. Azzal foglalkozz, aki vagy ebben, és a másikkal úgy, hogy mi az-az ok, aki miatt ilyen lettél.

Egy érzelem át érzelmezhető, megváltoztatható, átalakítható. Hiába próbálod elengedéssel megoldani a kialakult érzelmi állapotodat, ami a sajátod, csak a tiéd, ha az a valaki nem is része annak, aki vagy, csak Te vagy általa felbújtója fájdalmas önmagadnak.

Mikor felismered, hogy ha elmegy, és nincs jelen az életedben, de rajta érzelmileg benned nem változtattál, akkor változatlanul ott maradt, nemcsak egy része, hanem minden érzelmi emléke, amit Te alkottál benned, belőle. Önmagad akarod elengedni, aki és amilyen lettél általa, megszabadulni Tőled, amit létrehoztál belőle. Pedig ha azzal foglalkozol inkább, hogy felleld az okokat, amit ezáltal megélsz, ezek a „meghatározóid” kioltják ragaszkodásod építőelemeit. És ekkor az ő megfejtője, okfelismerője fogsz lenni, nem pedig a fájdalmadból eredő ítélkezője – akit a szenvedésedben el akarsz engedni.